|
A legmélyebb fúrás a földkéregbe
(202)
.
|
Feladó
viator
(97)
/
Feladva
2011.11.14. 15:53:41
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Ország
|
Russian Federation
|
|
|
Kategória
|
Város
|
|
Alkategória
|
Bányák
|
|
Koordináták
|
69.39528991909171,30.60981486688062
|
|
KML fájl
|
Letöltés
|
|
|
|
|
Regisztráció után, többféle értesítést állíthatsz be ezzel a hellyel kapcsolatban.
Csatlakozom...
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Leírás
|
|
|
|
A Föld szárazföldi kérgébe indított legmélyebb fúrás a Kola-félszigeten található. Az 1970-ben elkezdett szupermély-fúrás lyuksorozata egy évtized alatt elérte a 12 km-es mélységet, 1989-es befejezésekor a leglejjebb jutott fúrófej 12 261 m-en állt meg. A mélység értéke hatalmas, de messze elmaradt a tervezettől. Ám igencsak beindította a földöntúli, pontosabban alvilági életben hívők fantáziáját.
A Föld belseje felé haladva e tájakon a hőmérséklet sem emelkedik olyan gyorsan, mint a vékonyabb kéregrészű területeken. Míg a geotermikus gradiens földi átlaga 33 méterenként 1 C-os emelkedés, hazánk alatt egyes helyeken már 20 méterenként nő 1 C-t a hőmérséklet. Más földi térségekben azonban az átlagnál sokkal kisebb a melegedés, így lehetséges, hogy pl. Dél-Afrikában 3000 méteres mélységben is működhet bánya, ahol ugyan 50-55 fok is lehet, de azért az igen messze van az ilyen mélységre a földi átlagérték sugallta kb. 100 C-tól.
A Kola-félsziget alatt még alacsonyabb hőmérséklet-emelkedésre számítottak a fúrást tervező szovjet geofizikusok. Bár úgy tűnhet, hogy a cél a 20. század elején felfedezett, horvát geofizikus leírójáról elnevezett Mohorovicic-határfelület elérése lett volna (erre több próbálkozás is volt akkoriban világszerte) - hiszen a földkéreg és a földköpeny találkozási zónájáról csak a földrengéshullámok terjedési folyamatai alapján voltak adatok – itt nem ez a helyzet. A szárazföldi kéreg itt 35 km vastag, a határfelület elérésére esély sem volt.
A tervek 15 km mély fúrást irányoztak elő. Igazi vernei mélység. Utazás a Föld középpontja felé. Mivel a 70-es és 80-as évek nem elsősorban a szabad információáramlásról voltak nevezetesek a Szovjetunióban, a mélyfúrást sok találgatás övezte. Nem is ment minden simán. 12 km-es mélységre kb. 100 C-t vártak a kutatók, ám ott már 180 fok uralkodott, ami rendkívül igénybe vette a fúrószerkezetet, s míg ezt a mélységet már 1983-ra elérték, nem is tudtak sokkal mélyebbre jutni. Az áhított, és 1993-ban elérni tervezett 15 km-es mélységben a számítások szerint már 300 C várta volna a fúrófejet, ami az akkori technika tűrőképességét messze meghaladta volna, így 1989-ben leállították a további fúrást. Maga a program folytatódott, hiszen sekélyebb (de még mindig 6-8 km mély fúrásokkal) továbbra is vizsgálták a pajzs szerkezetét, kőzetanyagait, s csak 2005-ben fogyott el a pénz, ami így a kutatómunka végét is jelentette. A fúrásból persze igen értékes földtani adatok származnak, hiszen 2 és fél milliárd éves rétegekig sikerült lejutni. Ám a távoli hely, az akadozó információáramlás, és önmagában az elért mélység sok, még ma is élő – az emberi tudatlanságot és tájékozatlanságot – kiválóan példázó hiedelem forrása. Ezt kifejezetten segítette, hogy a fúrásokból híg iszap és meglepően nagy mennyiségű hidrogéngáz is előtört. Ezek együttes jelenléte pedig - teljesen helytelenül természetesen – forrásban lévő, fortyogó-sistergő iszap képét égették sokak fantáziájába. Tehát szerintük magát a Poklot sikerült elérni. És még az elkárhozott lelkek hangjait is hallani vélték. Ráadásul ebben sokan még ma is hisznek…
|
|
|
|
Kevésbé nézett
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Öntözés
(36)
Magyarország
2012.04.04. 9:59:17 |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|